Települések » Dorog

Dorog

2015.09.25
2015.09.25

Dorog nevének eredetét szláv gyökerekkel (drug: társ, barát), de személynévi eredettel is magyarázzák (Attila hun király vezérének nevéből). Okleveles említései a magyar középkori hagyomány szerint több alakban is előfordulnak: 1181-től Dorogh, Durug, Durugd, Drug, Durk, Dorok, Borok változatai ismertek.

A Pilis és a Gerecse völgyében már az őskortól emberi kultúrák nyomaira bukkanhatunk. A legjelentősebb ősi emlékek a bronzkori maradványok. A rómaiak a Limes közelében ugyancsak megtelepedtek a vizes, lapos réteken. Itt haladt át az Aquincum (Óbuda) és Brigetio (Szőny) közötti hadiút, jórészt ma is ennek nyomvonalát követi a 10-es számú főút. A 19. században két római mérföldkő is előkerült a dorogi gazdák földjéből, ezek ma a Nemzeti Múzeum ereklyéi. A falu határában az 1960-as években kiásott és konzervált római kori, padlófűtéses villa Kesztölc falu irányában ma is megtekinthető, értékes terra sigillatái, cseréptöredékei az esztergomi Balassa Bálint Múzeumba kerültek. De fontos utak találkozási pontja is a település mai központja: a hadiútról délnek és északnak (Székesfehérvár és Esztergomon át a Felvidék - általuk pedig Európa minden égtája - felé) messzire eljuthatott a vándor. Ha jelentősége csökkent is, de forgalma napjainkig erősen növekszik földrajzi helyzetéből következően.

Az Árpád-korban a királyi város, Esztergom közelségét és védelmét élvezhette a település, a honfoglaló magyarok hamarosan sövénnyel körülvett falucskát építettek a Kőszikla-hegy lábánál, mely a királyi, később királynői szakácsok lakhelyeként vált ismertté. Ma Ódorogként említik az ősmagyar települést, ahonnan 1936-ban a román stílusú templomocska alapjait és a temető porladó emberi maradványait fordította ki a földből a régészek ásója (a leletek jó részét azóta örökre betakarták a mészmű meddőhányói). A tatárjárás időlegesen, a török dúlás véglegesen elnéptelenítette a középkori falut. Esztergom felszabadulását követően is csak lassan tért vissza ide (Ódorogtól északkeletre, a mai völgybe) az élet. A németországi, hajóval érkező telepesek is több hullámban, mintegy harminc év alatt törték be az itteni földeket. A sváb családok kultúrája sokáig többségi kultúra volt, az 1700-as évek barokk temploma, plébániája, első iskolái ebben a német anyanyelvű hagyományrendszerben épültek. Postakocsi-állomása Bécs és Buda között még a római alapokon erősödő magyar-osztrák politikai, gazdasági összetartozást példázta.
A környéken - a hagyomány szerint - 1781-től fordult a figyelem a föld felszínéről a föld mélyebb rétegei felé. A barnakőszén Dorog életében is nagy fordulatot hozott. 1851-ben Miesbach Alajos (1791-1857) morva származású, Bécsből ide települt bérlő nyitotta - éppen Ódorog szomszédságában - az első bányajáratot. A szén vonzotta a tőkét, a tőke a munkát kereső tömegeket. A 19. század végére el is dőlt, hogy Dorog lesz a medence bányaközpontja, s a legjelentősebb tulajdonos, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. ki is alakította a falu városiasodó, új arculatát. A sváb falu a déli Gerecse-teraszokon, a bányakolónia az északi lapályon feszült egymásnak, s kialakult a soknemzetiségű település prototípusa, ahol német, szlovák, morva, román, alföldi és székely magyar egyaránt helyet talált magának. Sokáig a vasút (1896-ban a bánya igényei szerint készült el) jelképesen el is választotta őket. A közeledést a történelem erőszakolta ki háborúival, súlyos békeszerződéseivel.

A Drasche család a 18. században - Miesbach örököseként - még a szénbányák révén szerzett nevet Dorogon. Leszármazottjuk, Drasche-Lázár Alfréd (1875-1949) politikus, rendkívüli és meghatalmazott miniszter már mint a trianoni békeszerződés egyik aláírója vált ismertté. A politikából az irodalomba menekült, regényeit a hazai polgári közönség olvasta és ünnepelte az 1920-as években.

A bányatársaságok a kultúrateremtésben is részt vállaltak. Az ide települő családok tehetséges gyermekei indultak országos sikerek felé: Koszkol Jenő (1867-1935) és Rauscher György (1902-1930) festőművészi sikerekkel a hátuk mögött is szívesen vállalták dorogi születésüket (az utóbbi festőről művészeti díjat nevezett el a város). Az évtizedeken át Dorogért küszködő dr. Schmidt Sándor bányaigazgató számos művészt hívott a településre. Gáthy Zoltán (1894-1972) építész a középületek és lakótelepek létrehozója, Haranghy Jenő (1894-1951) festőművész a középületek díszítőművésze, Mátray Lajos (1875 - ?) monumentális egyházi szoborköltemények megálmodója.
Ez a kultúra - ha politikai töltésében meg is változott - képes volt a második világháború után is jelentős értékeket teremteni. A város tereit szobrokkal, emlékművekkel, középületeit gyűjteményekkel gazdagította. Emberi közösségek vitték tovább az évszázados hagyományokat a bányászzenekar, a képzőművész szakkör, az egyesületi élet egyre gazdagodó spektrumában.

Földrajzi értékek

A várost átkaroló hegyek két medence felé nyitnak ösvényeket: Budapest felől szelíd út és patak mentén érkezik a látogató, hogy a Duna esztergomi síkságán át hagyja el Esztergom vagy Komárom felé kitörve a várost.
A gyalogos turista szívesebben érkezik a két hegyvonulat felől. Vezeti sétáját az országos kék turistajelzés, mely a várost úgy szeli át, hogy látványosságait menetközben jórészt érinti.
Aki északról pillantja meg Dorogot, a Pilis közeli turistaházai (Fekete-hegy, Dobogókő) és barlangjai (Legény-, Leány-, Sátorkői-barlang) felől érkezik. Lábainál pompás mesterséges tó (Palatinusz-tó) kék vize csalogat nyáron fürdőzésre, télen kellemes sétára, újabban a Lóga-tó nevű horgászparadicsom vonzza a helyi és környékbeli pihenésre vágyókat. Ez a két látványosság is a bányászat "maradéka": homokját iszapolásra, a mély járatok eltömedékelésére szállították el innen. A város (1984-ben nyerte el rangját) teraszos északi oldalán kilátóként is jól használható a Kálvária-domb. Tetején ma stilizált bányatorony jelzi a közelmúltat, amikor még 16 akna működött, a hegyek-völgyek gyomrából szenet kitermelve. A panoráma a Dunáig, Esztergom Vár-hegyéig, a Pilis Budapest felé, a Gerecse Tatabányáig távolodó számtalan csúcsáig terjed. A kék turistajelzés is itt hagyja el Dorogot a Gete csúcsára kapaszkodva, hogy aztán Tatabánya felé kanyarogjon tovább.