Földrajz
2012.01.19
A kirándulók az Üröm–Esztergom vonaltól a Dunáig nyúló hatalmas háromszöget uraló hegyeket Pilis néven emlegetik. Az 1970-es és ’80-as évek földrajztudományi kutatásai eredményeképpen a Gerecsét és a Budai-hegységet is magába olvasztó Dunazug-hegységből – eltérő domborzata és felszíni formái miatt – az Észak-magyarországi-középhegységhez sorolták át a Visegrádi-hegységet.
2012.01.18
A Pilis a felső triász időszakban képződött üledékes kőzetekből – főként dachsteini mészkőből és fődolomitból – felépült sasbércek vonulata, amelyeket tektonikus törésvonalak mentén kialakult völgyek és medencék (a Pilisvörösvári-árok, illetve a Pilisvörösvári-medence) határolnak. Ilyen formák választják el a Visegrádi-hegységtől is, itt a Dera-patak és Szentléleki-patak völgye a határ. A hegyek átlagmagassága 500 m alatti, kivétel a 757 méteres Pilis-tető – az egész Dunántúli-középhegység legmagasabb pontja. A hegyvonulatot kisebb medencék és nyergek szakítják meg. Az így kialakult kis egységek egymástól némileg különböznek.
2012.01.17
Vízrajzi tekintetben a Pilis és a Visegrádi-hegység nagyon különbözik egymástól. Az eltérés legfontosabb oka a hegységépítő kőzetek különbségében rejlik: a jól karsztosodó, porózus üledékes kőzetek gyorsan levezetik a csapadékvizet, amely a kőzetrétegen áthaladva a karsztvízbe kerül, ezért a Pilis felszíni vizekben szegény. Forrásai kivétel nélkül a hegylábakon fakadnak, patakok csak a hegységperemeken folynak. Az eleve csapadékosabb klímájú Visegrádi-hegység bonyolult rétegvulkáni felépítése, a lazább tufák és a jó vízzáró lávakőzetek váltakozása miatt jobban megtartja a felszín közelében a vizet. Sugárirányú völgyhálózatában számos patak folyik a befogadó Duna felé, és számos forrás tör felszínre a rétegfejeken.
Programajánló