Visegrádi-hegység

Kialakulása

2012.02.06
2012.02.14
Az 1970-es és ’80-as évek földrajztudományi kutatásai eredményeképpen a Gerecsét és a Budai-hegységet is magába olvasztó Dunazug-hegységből – eltérő domborzata és felszíni formái miatt – az Észak-magyarországi-középhegységhez sorolták át a Visegrádi-hegységet.

A visegrádi vár/ Bérces Sándor
Geológiai kutatófúrások bizonyítják, hogy a Pilist alkotó, kb. 225 millió évvel ezelőtt lerakódott sekélytengeri üledékek ezer-ezerötszáz méter vastagságú rétegei a Visegrádi-hegység vulkanitjai alatt is megtalálhatók. A képződésüket követő, mintegy 180 millió éves, nagyon változatos földtörténetű időszakasz végén azonban rendkívül heves vulkáni kitörés-sorozat színtere volt a terület. Ekkor, geológiai értelemben igen rövid idő, kb. egymillió év alatt hatalmas mennyiségű vulkáni kőzet került felszínre, és ezzel kezdődött meg a hegység mai arculatának kialakulása.



Dunakanyar/Mészáros László
A Visegrádi-hegység fő tömegének kialakulása a második szakaszban történt. A dobogókői kettős szomma-vulkán működését és pusztulását követően a Keserűs-hegyi rétegvulkán piroxénes és amfibolos andezit termékei egészítették ki a hegyképző kőzetanyagot. A vulkáni formák, a kalderaroncsok és parazitakúpok maradványai máig felismerhetők. A terület ekkor nagy kiterjedésű szigettenger része volt, erre emlékeztet a vulkánok peremén képződött lajtamészkő, amely a parti sávban élő gazdag állatvilág: vörösmoszatok, fésűskagylók és osztrigák maradványait őrizte meg. A vulkáni termékek egy része a tengerbe hullott, és keveredett a fenéken képződött mésziszappal, így magas karbonáttartalmú tufakőzet jött létre, ilyen anyag építi fel pl. a visegrádi Nagy-Villámot.

A vulkánossággal egy időben kezdődött kiemelkedés eredményeképpen a hegység véglegesen szárazulattá vált, és ezután évmilliókig a lepusztulási folyamatok alakították a formakincset, amelyeket csak a jégkori löszlerakódás szakított meg. Hatásukra a terület a Pilishez hasonlóan alacsony, 4-500 m körüli átlagmagasságú középhegységgé alakult, amelyet legömbölyödő felszínformák és sugárirányú völgyrendszer jellemez. A jégkori lösz megtalálható az alacsonyabb hegyek tetején és oldalán, legszebb feltárása pedig a pilismaróti Basaharc felhagyott bányájában tanulmányozható. A hegység mai képét meghatározó folyamatok között hangsúlyosan szerepel a folyam szűk, áttöréses völgye: a Dunakanyar pliocén végi kialakulása, amely elhatárolta szomszédjától, a Börzsönytől. Az egykori Duna-teraszok a folyam bevágódásával párhuzamosan emelkedő hegyek oldalában több száz méterrel a mai vízszint felett is megtalálhatók.

Janata Károly

DINPI


Vulkanológiai minilexikon
  • amfibol: vulkáni eredetű ásványcsoport, többnyire tűszerű kristályokat alkot, az andezit egyik gyakori összetevője
  • andezit: az Andokról elnevezett vulkáni kőzet, amely fiatal lánchegységek és az óceáni szigetívek felépítő anyaga
  • dácit: Erdély latin neve után (Dacia) elnevezett savanyú, kiömléses vulkáni kőzet
  • dagadókúp: a nagyon sűrű, viszkózus láva nem folyik le a vulkán oldalán, hanem a felszínre préselődve lepény- vagy kúpformát alkot
  • kaldera: nagyméretű, csonka kúp formájú vulkáni kráter meredek lejtőkkel
  • lakkolit: lencse vagy gomba formájú lávatömeg, amely a fedő kőzetrétegek felboltozása után a felszín alatt szilárdult meg
  • lávadóm: viszkózus lávából felépült felszíni vulkáni formák összefoglaló neve, egyik típusa a dagadókúp
  • piroxén: vulkáni kőzetekben gyakori szilikát-ásványok, amelyekre a szilícium-oxid-molekulák láncszerű elrendezése jellemző; gyakori összetevői az andeziteknek és dácitoknak
  • szomma: kettős kúpból álló vulkán, az elnevezés a Vezúv ősi nevéből (Monte Somma) származik
  • vulkanit: vulkáni működés során létrejött formák összefoglaló elnevezése
  • parazitakúp: a vulkán oldalában megnyíló kisebb lávacsatornából kiömlő olvadékból létrejött kisebb kúp alakú forma
Programajánló