Állatvilág

Pilis állatvilága

Janata Károly
2012.03.11
2012.04.23
A Pilis állatvilága uralkodóan középhegységi jellegű, de benne néhány magashegységi, illetve síkvidéki faj is előfordul. Az éghajlat tárgyalásakor említett mediterrán jelleg a fauna fejösszetételével kapcsolatban is észlelhető: főként az ízeltlábúak között található számos mediterrán, illetve pontusi faunaelem. A képet tovább gazdagítja egy-két bennszülöttt, csak a Kárpát-medencében előforduló állatfaj.

A pókok az ízeltlábúak talán legkevésbé népszerű rendje, bár jelenlétük az erdő élőlénytársulásában nagyon fontos. A nagytermetűek között színpompás fajok is előfordulnak, ilyen a sziklagyepekben élő bikapók, amelynek hímje fekete-piros mintázatával igen feltűnő jelenség.

Az egyenesszárnyúak közül több területen is előfordul az Európa-szerte ritkaságnak számító fűrészeslábú szöcske, valamint a kárpáti endemikus szöcskefaj, a magyar tarsza. Mivel nem tud repülni, csak elszigetelt populációit ismerjük. A lepkék közül elsősorban a testükhöz mérten hatalmas szárnyakkal felszerelkezett pillangók szembetűnők. Csoportjukat a ritka farkasalmalepke, a fecsekfarkúlepke, a kardoslepke és a kis apollólepke képviseli. A nappali lepkék másik színpompás családja a tarkalepkék. Közülük gyakori a nappali pávaszem, s előfordul a kis- és nagy nyárfalepke is. A bogarak közül a hazánkban élő legszebb erdei fajok a Pilis és Visegrádi-hegységben is megtalálhatóak: szarvasbogár, hőscincér, havasi cincér.

Sajátos életteret kínálnak a patakok. A víz tisztaságára érzékeny vízi fajok sajnos visszaszorulóban vannak. A Pilis és a Visegrádi-hegység patakjaiban egyre csökkenő számban él a kövi rák, s a halfauna elszegényedése is tapasztalható. A védett kövi csík viszont a legtöbb patakban még gyakori. A tavacskákban szaporodó kétéltűek közül a gyepi béka jelenléte figyelemre méltó, a vizek környékén gyakori a vízi- és a kockás sikló, az erdőkben pedig az erdei sikló és a lábatlan gyík. A fokozottan védett pannon gyík a terület száraz gyepeiben több helyen is előfordul.

A hegyvidék madárvilága is gazdag. A ragadozó madarak közül az egerészölyv a legelterjedtebb, de nem ritka a héja és a karvaly sem. A darázsölyv és a kígyászölyv költő állománya azonban csupán 3-4 párból áll. Ritkaság a kerecsen sólyom is, melynek fiókáit és tojásait évtizedekig vitték el, hogy vadászmadarat neveljenek belőlük. Az 1960-as évekre Magyarországról kipusztult vándorsólyom viszont az utóbbi időben újra megjelent, s a legnagyobb termetű bagolyfajunk, az uhu szintén visszatért a hegyvidékre. A nyolcvanas években települt vissza a holló is.

Doktor úr a decemberi cseresben/Molnár István Lotár
A harkályok összes hazai faja előfordul a pilisi erdőkben, sőt a máshol ritkaságszámba menő fekete harkály itt gyakori. A kistermetű énekesek közül figyelemre méltó a bajszos sármány jelenléte, sziklás-köves helyeket kedveli, felhagyott kőbányák udvarán fészkel. A kövirigó sajnos ijesztő mértékben fogyatkozik. A patakok medrében vadászgató vízirigó csak alkalmilag fészkel, viszont rendszeresen költ a hegyi billegető. A mai Magyarország területén a Visegrádi-hegységben került először kézre az északi elterjedésű kormosfejű cinege.


Jóval kevesebbet tudunk az emlősökről, noha számos ilyen célú kutatás is folyt az utóbbi időben. A rovarevők közül a vízi cickány és a keleti cickány jelenlétéről van tudomásunk, gyakori a sün és a vakond. A fák koronájában mókus, nagypele és mogyorós pele, a talajon erdei egerek és pockok élnek.
A ragadozók közül többször megfigyelték a nálunk ritka hiúzt, bár rendszeresen jelenléte ezen a területen nem várható. Kisebb termetű rokona, a vadmacska elterjedtebb, de csak ritkán kerül a szemünk elé. A menyétfélék a gyakori nyesttel és a jóval ritkább nyuszttal képviseltetik magukat, de előfordul a görény, a menyét és a szigeten a hermelin is. A területen a nagyemlősök minden hazai faja előfordul, a betelepítettek közül pedig a muflon a gyakori. A nagy vadlétszám komolyan veszélyezteti az erdők élővilágát.
Programajánló