Kevély-hegycsoport
Teve-szikla/Gadó György Pál
A Csobánka és Üröm között húzódó csoportot a
Pilisborosjenői-medence osztja ketté. A fővonulatot a Kis-Kevély, a Nagy-Kevély és az Ezüst-hegy alkotja, tőlük délnyugatra, a medencefelszínből emelkednek ki a Kerekes-hegy, a Fehér-hegy és a Köves-bérc jóval kisebb sasbércei. A Kis- és Nagy-Kevély preparálódott dolomitsziklái messziről uralják a látványt. A szelídebb lejtésű északi oldalt édesvízi mészkő sávja kíséri. A meredek, sziklás déli oldalakhoz törmelékkel fedett hegylábi lejtők csatlakoznak, rajtuk feltűnő magányos sziklatornyokkal, kőfalakkal, ilyen pl. a Jenői-torony, a Solymári-fal és a Teve-szikla.
Hosszú-hegy vonulata
A Kevély-hegycsoporttól északnyugatra a Csobánkai-nyereg választja el a következő egységet, amelynek meghatározó tagja a Hosszú-hegy tönkje. A hegyet délről a Ziribár és a Garancs, északról a Som-hegy és a Magas-hegy kíséri. A dachsteini mészkőből felépült tömböt vastag hárshegyi homokkő sapka takarja. Az északi oldalon a Dera-patak medre a negyedkori üledékekbe mélyen bevágódott, és ezek lepusztulása után már „kénytelen” volt a kemény dachsteini mészkőfelszínt is munkába venni. Az eredmény a hegység legfestőibb, meredek sziklafalakkal keretezett, mély völgye lett, amely a nemzeti park egyik népszerű turisztikai látványossága.
Pilis hegy
A Pilis hegy a Kis-Szénásról/Kézdy Pál
A hegység névadója és egyben legmagasabb csúcsa. A hatalmas, háromszög alakú mészkőtömbhöz északnyugat felől a Fekete-hegy és a Kétágú-hegy csatlakozik, a hegység legnagyobb összefüggő tömegét alkotva. A tönkök tetején kissé dél felé lejtő fennsíkok maradtak, amelyek kedvező kitettségükkel enyhe klímájú menedéket nyújtanak számos fagyérzékeny növénynek. A hétszáz méter fölé magasodó fennsíkon ezért gyakori pl. a csertölgy is. Északnyugat felé haladva a hegyek magassága csökken, a Babos-hegy és a Nagy-Strázsa-hegy csupán háromszáz méter körüli, a legészakibb Kis-Strázsa-hegy pedig már alig emelkedik 230 m fölé. Ezeken a hegyeken, valamint a köztük lévő nyergekben és mélyedésekben már a Duna homokja és a jégkori lösz rétegei is megmaradtak, nagyon érdekes fajösszetételű vegetációnak adva életteret.
Janata Károly
DINPI
