Települések » Pilisvörösvár

Pilisvörösvár

2015.09.25
2015.09.25
Vörösvár története tulajdonképpen már akkor kezdődött, amikor a római légiók a mai település határán húzódó római úton vonultak a Nyugat meghódítására Brigetio (Szőny), Arrabona (Győr), Savaria (Szombathely) Vindobona (Bécs) irányába. A szabadságliget mai területén segédtábor állt a légiók rendelkezésére és kiszolgálására, ezt a régészeti kutatások és a Városi Könyvtár udvarán felállított mérföldkövek tanúsítják.

1543-banLala Musztafa az utak találkozásánál palánkvárat építtetett – a Buda ésEsztergom közötti út védelmére – kőből, téglából, palánkból és vörösagyagból. A vár már messziről vörösen csillogott, ezért a törökök”kizil hiszár palankaszinak” , azaz vörös palánkvárnak, rövidenVörösvárnak nevezték . A Pilisvörösvár nevet 1901-ben kapta, amikorrendezett jogú községgé lett.

A törökök által feldúlt, kifosztott vidék átmenetileg lakatlan volt. Vörösvár első földesura, gróf Csáky László, I. Lipót császártól német parasztokat, telepeseket kért a földek művelésére. Még abban az évben 1689. augusztus 11. – én megjelentek az első telepesek, négy család Dél – Németországból. A telepesek a Podmaniczky család lakatlan birtokára érkeztek. Kyszntho (Kisszántó) ill. Kyralyzanthoya (Királyszántója) nevű településre. Erdőket irtottak, mocsarakat csapoltak le és termékennyé tették a földet. A szorgalmas telepesek virágzó mezőgazdasági kultúrát teremtettek.

A XVIII. sz. közepétől érkeztek a zsidó kereskedők is, a korabeli leírások szerint Vörösvár jelentős vidéki központja volt a zsidó hitéletnek. A kor zsidó-kultúrájának ritka síremlékeit a zsidótemetőben találhatjuk meg. Mária Terézia rendeletére 1749-ben elkészült az úgynevezett “posta út”. 1752-ben megindult az utasokat szállító deliszánsz (postakocsi járat) is, ennek egyik megállóhelye 1888-ig Vörösváron volt. A posta állomás a mai városháza épülete volt. A település kedvező fekvése, az áthaladó utak, és a vasút lehetőséget adott a fejlődésre. 1895. november 16-án Vörösváron áthaladt az első vonat, az akkor épült Budapest-Esztergom gőzvasút vonalon. 1896-ban egy belga tőkéscsoport kőszénbányát nyitott a szomszédos Szentiván községben. Hamarosan kiderült, hogy a szénbánya átnyúlik Vörösvár határába. 1903-ban megkezdték az ikerakna (mélységi vágat) mélyítését a község déli részén (Lipót akna), amelyet 1940-ben katonapolitikai okok miatt bezártak. A termelés folyamatos bővítésével szemben a bányászok helyzete romlott, ezért 1928. november 23-án sztrájkba léptek. A bányaigazgatóság 1929. január 20-án megegyezett a bányászokkal. A bányászsztrájk emlékét a Városháza előtt felállított emlékmű is őrzi, amely Bajnok Béla helyi szobrászművész alkotása. A megélhetés és a község fejlődése szempontjából sokat jelentett a bánya. 1923-ban a bányától kapott energiának köszönhette Pilisvörösvár és környéke a villamosítást. A magyar történelem sorsfordulói, a háborúk Vörösvárt sem kímélték. Az I. világháborúban közel 100 vörösvári katona halt meg. 1944 pünkösdjén 50 zsidó családot hurcoltak el, mindössze néhány tíz érkezett vissza a táborokból, közülük is csak öten jöttek vissza Vörösvárra. A II. világháború borzalmainak túlélését segítette, hogy a falu lakói (többségében német ajkúak) nem azonosultak a náci eszmékkel, és a családok 99 %-a elutasította az evakuálás lehetőségét. Vörösváron a hatóságok nem éltek a kényszerítés eszközével, mert a hadiipar működtetéséhez szükség volt a jelentős számú, iparban foglalkoztatott ember munkájára. 1941-1949 között meghalt, vagy eltűnt katonák, és hadifoglyok száma 269.

forrás: http://pilisvorosvar.hu

írta: Fogarasy-Fetter Mihály