Pilis barlangjai és kutatóik

Sátorkőpusztai-barlang

2012.02.24
2012.02.24
A Sátorkőpusztai-barlang 1993-tól Komárom-Esztergom megye egyetlen, nagyközönség számára is látogatható barlangja. Gondozója és üzemeltetője az 1989-ben megalakult Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE). A szervezet célkitűzései között szerepel a tájvédelmi feladatok ellátása mellett, hogy a barlangot minden érdeklődő számára bemutathatóvá tegye.

Sátorkőpusztai-barlang 2012. évi látogatási rendje (szombat – vasárnap)

FEBRUÁR 25-26., MÁRCIUS 10-11., ÁPRILIS 14-15., MÁJUS 12-13., 26-27., JÚNIUS 16-17., JÚLIUS 7-8., SZEPTEMBER 8-9., OKTÓBER 13-14., 27-28., NOVEMBER 17-18.

A látogatás januárban, augusztusban és decemberben szünetel. A BEBTE az időpontok megváltoztatásának jogát fenntartja!

Nyitva tartás 9-14 óráig (Utolsó túra 12 órakor indul)
Előzetes jelentkezés:
  • +3620/9558-211 (Gyarmati György)
  • +3620/975-0331 (Benedek Anikó)

A belépődíjak egységesen 1500 Ft-ba kerülnek személyenként. (Átutalással*, előre fizetve 1200 Ft/fő) A belépődíj magában foglalja a balesetbiztosítás költségét is.

  • A barlangot 10 éves kor alatti gyerekek nem látogathatják!
  • A barlangtúra ideje (15 fős turnusokban): 1,5-2 óra.
  • A barlang hőmérséklete (egész évben) 13 Celsius-fok
  • A barlang kivilágított. Sisakról a túravezetők gondoskodnak.
  • Ajánlott öltözék: overall vagy szabadidőruha,(koszolható), bakancs vagy gumicsizma. (Tornacipő, utcai cipő viselés nem ajánlott!)

A túráról bővebben az alábbi linken olvashatanak:

http://www.bebte.hu/satorko/satorkonyitva.pdf

A barlangról

A német hadsereg ellenőrzése alatt tevékenykedő kőbányászok 1944-ben bukkantak a sziklafalban robbantások hatására megnyíló repedésre, de ennek akkor szerencsére nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Felfedezői, a dorogi Várhidi Károly és Rezső valamint társaik, két évvel később jutottak be a később barlangként feltárt kiterjedt üreghálózatba.

A Sátorkőpusztai-barlangot – képződményei révén – a termálkarsztosodásnak: azaz a melegvizes barlangképződésnek mintapéldájaként (prototípusaként) tartjuk számon. Az 1946-os "hivatalos" felfedezését követően számos, korábban vitatott kérdés dőlt el a hévizes barlangok keletkezésével és fejlődésével kapcsolatban, azonban a tudósoknak még ma is jó néhány kérdésre kell megtalálniuk a választ, és ez nem egyszerű feladat. A kutatók szerint a barlang keletkezése a harmadkorra vezethető vissza, amikor a hegyvidék mai arculatát létrehozó töréses hegyszerkezet kialakult. E töréses szerkezet tette lehetővé a hévizek feláramlását, és végeredményben a barlang létrejöttét.A korszerű vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy elvethető az az elmélet, miszerint a
Sátorkőpusztai-barlangot kialakító hévizek, vulkáni útóműködés termékei. Erre ugyanis a nincs bizonyíték, és az óriási időtávlatok (10-15 millió év) is kétségessé teszik ezt a fajta magyarázatot. A barlangüreget magában foglaló kőzet triászidőszaki, mintegy 225 millió éves üledékes mészkő. Ebben a kőzetben a tektonikus repedések mentén feláramló melegvizes, többnyire kénsavas oldatok jelentékeny oldómunkát végeztek, s igen különleges képződményekkel díszítették az üreget. A kalcit, aragonit (CaCO3)- és gipszkristályok (CaSO4) változatos – jellemzően hártya, kéreg, tű és oszlop – formákban borítják a barlang falait a talajtól a mennyezetig A szinte szabályos gömb alakú termecskék, a gömbfülkék már-már mesterséges beavatkozások nyomainak tűnhetnek.

A barlang képződményei javarészt a meleg vízzel megtelt járatokban keletkeztek több százezer év leforgása alatt. Az amerikai Arthur Palmer professzor 2001-ben tett látogatásakor a párakondenzáció üregképző hatását is jelentősnek értelmezte. A sátorkőpusztai gömbüstök vizsgálatával ugyanebben az évben az ausztrál Armstrong Osborne is foglalkozott, aki a jelentősebb képződményeket külön-külön is felmérte. A legnagyobb fülke a barlang középszintjén található, átmérője 4 méter.


A kristálybarlang 1946-os felfedezésének híre nemcsak a szakembereket vonzotta a “mesés kincsekhez” hanem a környékbeliek is szép számmal keresték fel a barlangot. A gyűjtők – akik között a “hivatalból” eljáró muzeológusok ugyanúgy előfordultak, mint laikusok – sohasem távoztak üres zsebbel. A képződmények nagy részének apránként nyoma veszett, melyek közül még manapság is kerülnek elő különböző példányok, magángyűjtők és múzeumok tárlataiból, padlások, pincék rejtekéből. Már az 1950–es években közzétett felmérés tanúsítja, hogy az üreg károsodása elérte az 50%-ot. Ez az arány a 80-as évek végére 70%-ra nőtt.

A barlang sorsa kedvezőbbre fordult azzal, hogy a feltárási munkálatok, a gondozás és a felügyelet szervezett formát öltött. Ebben elvitathatatlan érdemeket szerzett Benedek Endre bányafőmérnök (1912-1987), aki 1958-ban megalapította a kezdetben gyermekeiből és azok baráti köréből álló, első dorogi, barlangász társaságot, a Kadić Ottokár Barlangkutató Csoportot.

Sátorkőpusztai-barlang védelemét illetően előrelépést jelentett a terület katonai célú hasznosításának megszüntetése (1990), illetve a Duna-Ipoly Nemzeti Park megalakulása (1997). A Nagy Strázsa-hegy növény- és állattani értékei mellett a különleges keletkezésű és egyedülálló, változatos formakincsű Sátorkőpusztai-barlang miatt vált a nemzeti park fokozottan védett területévé.